Állatokról

Két alfaja ismert, a keleti görög teknős Olaszország déli részén, Szicíliában, Horvátországban, Szerbiában, Montenegróban, Macedóniában, Albániában, Gürügországban, Bulgáriában, Törökország európai részén és Romániában a Vaskapu-Kazán szoros környékén található meg. A másik alfaja a nyugati görögteknős Észak-és Közép-Olaszországban, Dél-Franciaországban, Északkelet-Spanyolországban, Mallorcán, Szardínián és Korzikán él. Ez az alfaj a hazai teknőstartóknál nagyon ritka, szaporulata ezért gyakorlatilag nem kerül kereskedelmi forgalomba. Ezért e helyen inkább csak a keleti alfajról írok, a tartási és táplálási szabályok a két alfajnál természetesen nagy vonalakban megegyeznek.

A görög teknős igen alkalmazkodó faj, bár leginkább a kopár réteket, ritkás erdőket lakja, megtelepszik kultúrterületeken is. Ha nem zaklatják, élelemszerző útjain ragaszkodik megszokott útvonalához. Ilyenkor kis utakat, vadásznyelven szólva csapákat jár ki. Néhol nem csupán téli, hanem a nagy hőség miatt nyári álmot is alszik. Élőhelyének nagy részén akár fél évig is tartó téli álmot alszik, amely természetesen nem ugyanaz, mint az emlősök téli álma. Ekkor mindössze 10-40 gramm zsírt éget el szervezetük. Ébredés után élőhelyükön, ahol ilyenkor már meglehetősen magas a hőmérséklet jó étvággyal falatozzák a friss növényeket, hajtásokat, ám hazánkban, ahol hűvösebb az éghajlat, szabadtéri terráriumukba kikerülve kezdetben csak ímmel-ámmal eszegetnek. Legjobban a 20-30°C-os hőmérsékleten érzik jól magukat. Vizet ritkán isznak, többnyire elegendő számukra az a nedvesség, melyet a táplálékukból nyernek. Ennek ellenére terráriumukban-szabadtéri terráriumukban mindig legyen előttük tiszta víz, melyet a legjobb valamiféle igen nehéz, nagy felületű edénybe adni.

Az ivarokat könnyű megkülömböztetni, a hím kisebb a nősténynél és a farka is hosszabb. Az ébredést követő napokban megjön a hímek párzási kedve is, s persze egymással is megküzdenek a nőstények kegyiért. Ám a gyengébb nemmel sem bánnak valami finoman, lökdösik, lábukat harapdálják. A párzás nehezen indul, mert a hím annak ellenére, hogy haspáncélja homorú, gyakran lecsúszik a nőstény hátáról. A hím párzás közben igen magas, messziről meghallható sipító hangot hallat.

A görög teknős a szabad természetben igen sokféle táplálékot fogyaszt. Megeszi az útjába kerülő lágyszárúakat, földre hullott gyümölcsöt, csigákat, férgeket, döghúst, ürüléket.

A görög teknős viszonylag igénytelen állat, ám ez nem azt jelenti, hogy nem kell neki mindent megadni, ami testi-lelki jólétéhez szükséges. A kis testű, még fiatal példányokat tartsuk terráriumban. Aljzatnak én forgács félét használok. 2-3 naponta ujjnyi langyos vízbe helyezem a teknősöket (a nagyobbakat több vízbe). A terráriumba, hogy a teknősök biztonságba érezzék magukat tegyünk némi búvóhelyként is funkcionáló tárgyat, egy-két marék szénát, fakérget, faágakat. Arra ügyeljünk, hogy ne legyenek olyan kisebb-nagyobb kőből készült dekorációk, amelyek alá kedvenceink beszorulhatnak. A férőhelyet napküzben világítsuk meg úgy, hogy a lámpa ne csak fényt, hanem hőt is adjon. A legjobb a 22-28°C.

A görög teknős táplálása viszonylag egyszerű. Állatainkat naponta etessük. Szinte minden gyümölccsel és zöldséggel megkínálhatjuk, különösen szereti a szedett zöldet, lóherét, pitypangot, valamint salátát, paradicsomat, kígyóuborkát, répát, cukkinit.....almát, barackot, körtét, dinnyét, banánt....... A fiatal állatok táplálékát hetente kétszer szórjuk meg jó alaposan kalcium-hidrofoszforiikummal.